A rajz az egyik legősibb kommunikációs eszköz, amellyel az ember kifejezte érzéseit. Nem is gondolnánk, hogy egyetlen rajzunkban ott rejtőzik az életünk – minden motívum, vonal és árnyék rólunk árulkodik. Óriási kifejező ereje minden vonással közelebb visz saját lelkünkhöz, önmagunk igazi megismeréséhez. Az egyedfejlődés során is korán megjelenik: már kisgyerekként rajzolunk útjára engedve fantáziánkat. Aztán felnővünk és tapasztalunk, s mindazt, amit mélyen magunkban hordozunk, ösztönösen csalogatja elő a rajz. Talán éppen ez benne a legfélelmetesebb, hiszen senkit sem csaphatunk be, sem másokat, sem önmagunkat – a rajzunk őszinte. Nem véletlen, hogy a pszichológia figyelme egyre erőteljesebben irányul a rajzoltatás fontossága felé. Jelentőségét az is igazolja, hogy ma már egyre több területen alkalmaznak különféle rajzteszteket – a házassági tanácsadástól, a munkaköri alkalmassági vizsgálaton és pályaválasztási tanácsadáson át. Előszeretettel alkalmazom én is ezt a módszert, mert használatával gyorsan kapunk képet a tudatalattiban zajló érzésekről.
