Részlet Zsófi lányomnak 18. születésnapjára írt könyvből:
18 éves vagy, elérted a felnőtt kor küszöbét. Ancsel Éva, költő, filozófus, esszé író szerint: Az ember akkor felnőtt, amikor már nem kér kegyelmet”, vagyis a tetteiért felelősséget vállal. A felnőttség jele az, amikor az ember mer dönteni, mer érezni, képes elköteleződni valami mellett, és tud adni. De emellett képes érzelem mentesen cselekedni, reagálni helyzetekre. A felnőttnek egyedül kell tudni menni.
A gyermekkor a felnőtté válásig jó esetben egy tojásban történik, melyben a tojáshéj egy szilárd szerkezetet szimbolizál, mely az életben maradáshoz szükséges szabályok keretét adja. Ez tartja meg a „fiókát”, aki még koránál fogva, tudás és tapasztalat hiányában nem életképes az életre. Ennek a tojáshéjnak van egy meghatározott funkciója, szerepe, de tudnunk kell, hogy egy bizonyos idő elteltével lejár az ideje. Ahogy a gyermek cseperedik és készenáll az élet kihívásaira a tojáshéjnak szépen le kell róla válnia, olyan ütemben melyre a felnőtté vált ember fióka már megerősödött, harmonikusan felkészült. Ha a külső és belső erők, mely ennek a tojáshéjnak feszülnek, vagyis a szülői elvárások és a gyermeki akarat harmóniában vannak, a héj megfelelő időben törődik fel és egy egészséges, életképes, már „felnőtt” születik meg. Ha ez nem a megfelelő ütemben zajlik, a fióka életképtelen lesz. Ha ideje korán töri fel a gyermek a héjat, vagyis eldobja magától, a szabályokat hagyományokat, szülőktől kapott értékeket, erkölcsiséget, vagy a szülő nem viseli megfelelően gondját a tojásnak, nem ad keretet neki, héj nélküli életre „kárhoztatja”, a fióka nem lesz életképes, képtelen lesz beilleszkedni a társadalomba, azon belül is egy közösség, egy család, egy emberi kapcsolat rendjébe. Ha túl szilárd, túl szoros a tojáshéj, merevek a családi, környezeti szabályok és hagyományok akkor a fióka nem tud felnőni, nem tudja feltörni a héjat, elpusztul, belepusztul, belebetegszik ebbe a létbe. Mind a két szélsőség megtalálható az életben, de a mai társadalomra leginkább jellemző, hogy a gyermekek már kiskoruktól fogva vezetik, irányítják a szülőket, akik nemhogy szabályokkal, keretekkel nem látják el őket, de még fel is hatalmazzák őket arra, hogy mindent kedvük, akaratuk szerint cselekedjenek. Ezek a gyermekek, egoizmusuk által vezérelve indulnak az életbe és csak évek, évtizedek múlva fog kiderülni, hogy ez hova vezet.
Most, hogy itt vagy a felnőttkor küszöbén, elgondolkodhatsz azon, hogy ez a tojás a te esetedben mikor, milyen ütemben, hogyan, milyen módon, kinek vagy kiknek az akaratából törődött fel. Feltörődött egyáltalán?
Eddig a szüleid gravitációs erőterében éltél. Mi, Apa és én határoztuk meg neked az élet alap téziseit, mi igaz, mi nem igaz, mi a jó, mi a nem jó, mit lehet és mit nem lehet. Ez behatárolt téged és sokszor determinálta, meghatározta mozgásteredet. Nem kell mindent evidenciának, megkerülhetetlen ténynek tekintened, amit mi mondtunk neked. Ezeket felül értékelheted és mostantól magad írod tovább életed téziseit.
Apával olyan felnőtté igyekeztünk téged nevelni, hogy képes legyél megállni a helyed a világban. A mi erőfeszítésünknek az adott értelmet, hogy általa fejlődött személyiségünk, és azt az áldozatot, amit hoztunk, annak eredményét átadhatjuk neked, vagyis a következő generációnak. Mindig a jövő nemzedék érdekében kell tudnunk tenni, nekünk szülőknek az a dolgunk, hogy előrefele adjunk. Igyekszünk téged is arra nevelni, hogy te is előrefele adj, mert nem oda-vissza adás történik az életben. Meg kell nézni az állatokat, a madár felneveli a fiókát, az kirepül a fészekből és éli tovább az életét. Nem azért adunk neked szeretetet, figyelmet, törődést, hogy öregkorunkra visszakapjuk tőled. Azért adjuk, mert mi is és felmenőink is ezt kapták, mert ez a természet rendje. A végtelenből jövő energiát, amit mi is a szüleinktől kaptunk, adjuk tovább gyermekeinknek. Öregkorunkra az idősek iránti tiszteletedből, az anya és apa iránti szeretetedből majd valamennyit visszaadhatsz, de fontos, hogy előrefele menjen az energia és az érték, mert mindent a jövő nemzedéke felé irányítunk.
Hogy mi milyen szülők vagyunk neked azt te tudod a saját életeden keresztül megtapasztalni és értékelni. Azt mondják, az, hogy milyenek leszünk az 1/3-ad részben a genetika és 2/3-ad részben a szülőktől eltanult konfliktuskezelési modellek utánzása, vagyis eltanulása határozza meg. A viselkedésed, a reakcióid bizonyos helyzetekre a mi tulajdonságainkat tükrözik, vagy éppen annak pont az ellentétét.
Mostantól a te döntésed, hogy mi az amit megtartasz abból, amit felnövekedve magadba szívtál és amit rád rakott a környezet.
