Miért vágytam arra, hogy gyermekemet otthon, biztonságos környezetben hozhassam világra? Mert azt tartom, hogy a szülés, születés az emberélet legfontosabb fordulópontja. A természeti népek szülési szokásai teljesen eltűntek a jelenlegi egészségügyi intézmények falai között. Míg régen a szülő nő és a magzat irányította a folyamatokat, addig ma a leginkább férfiakból álló nőgyógyászok vették át az irányítást. A férfi szülészek elterjedése óhatatlanul magával vonta a szülő nő és a szülész egymástól való elszigetelését. A szülő nőt gyakran letakarták egy fehér lepedővel, így az anya elvesztette személyiségét, teljesen passzív tárggyá vált. Régen a szülő nőt asszonyok vették körül, aki szülés közben térdelt vagy ült. A XIX. század végén egy német orvos negyven féle szülési helyzetet ír le, melyek nagyrésze teljesen függőleges pozícióban zajlik és anatómiai bizonyítékokkal is alátámasztotta nézeteit. A magyar parasztasszonyok még a tanult bába kérésére sem voltak hajlandóak hanyatt fekve világra hozni gyermeküket. A fekve szülő nő ugyanolyan tehetetlen és kiszolgáltatott, ahogy egy hátára fordított katicabogár.
Egyetlen egy kultúrában nem volt arra példa, hogy az asszonyok idegen környezetbe, ismeretlen emberek közé mentek volna vajúdni, szülni. A születés, a gyermek világrajövetele mindennapi jelenség volt a közösség, a család életében. A tradíciók mára feledésbe merültek és fel sem merül a kérdés a gyermekét váró anyában, hogy szülését klinikai esetként vagy családi eseményként fogja fel.
Arra lettünk szocializálva, hogy csak mások tudnak vigyázni egészségünkre, és gyermekünk születése csakis egészségügyi intézményekben történhet. Teljes mértékben lemondtak a nők arról, hogy részt vegyenek benne, illetve vezessék saját szülésüket, így kiszolgáltatva adják át magukat a szenvedésnek. Hollandia tiszteletben tarja a szülés érzelmi, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait ezért, az egészségügy szabályai alkalmazkodnak az anyák igényeihez, és ma már a Holland újszülöttek nagyobb százaléka otthon látja meg a napvilágot.
A természetes szülés célja, hogy az anya és a gyermek élete egyik legfontosabb eseményét a szülést és születést minél természetesebben, stressz mentes környezetben, az ösztönös történéseket előtérbe helyezve, a természet rendje szerint, családi körben élhessék meg. Fontos, hogy az anya és a gyermek is részese lehessen ennek az élménynek, annak minden pillanatának át tudják adni magukat. A függőleges testhelyzetben történő vajúdás, illetve szülés, pszichikailag elviselhetőbb az anya számára, jobb mindkettőjük oxigén ellátása, ezáltal erőteljesebb a méhtevékenység, valamint a szülő nő nem veszíti el a kitolási szakaszra sem a türelmét.
Szülést követően az újszülöttet egyből az anyára teszik, azt az időt, melyet így együtt eltöltenek „aranyórának” nevezik, nem csak azért, mert az megnyugtatja a kicsit, hanem, mert azokban a pillanatokban kialakul egy olyan kötödés, mely egy életen át meghatározza az anyjával való kapcsolatát. Az egészségügyi intézményekben nem veszik figyelembe ezt az aranyórának nevezett idő. Amikor elviszik az anyától az újszülöttet, nem él meg biztonságérzetet, mert idegen környezetbe kerül, ismeretlen szagokat, erős fényeket érzékel, hidegben van, így stressz szintje az egekbe szökik. Igy a születést követően a stresszválasza továbbra is magas marad, mert még mindig veszélyben érzi magát, fenyegetettség érzést él át. Nincs lehetőség a megnyugvásra, ezáltal folyamatos készenlétben kell lennie, nem eresztheti bele magát egy biztonságot és nyugalmat adó anyai ölbe. Az agya ezt az állapotot standardizálja, vagyis ezt rögzíti: – Igen a világ ilyen, ahol nekem folyamatos készenlétben kell lennem. – A teste ezáltal beállítja a szervezetét egy nagyon magas készenléti állapotra és onnantól kezdve ez lesz az ő nulla pontja, mindig innen reagál, de ide is tér vissza, vagyis ez lesz a nyugvó állapot egy bizonyos idő után, ez beáll az ő nyugalmi szintjének. Ez a szint határozza meg az ember kortizol szintjét, mely a szimpatikus tónus magas szintjét jelenti, magasan marad abban az esetben, ha a babának születés után nem adatik, meg, hogy az anyukáján megnyugodva lelazuljon. Tulajdonképpen a kortizol szint magas nyugalmi szintje, mely ilyen esetekben kialakul, lehet az oka annak, hogy ma már a stresszbetegségek népbetegségnek tekinthetők. Fontos még azt is megemlíteni, hogy a szülést követően a mama mellére tett baba szívverése és vérnyomása is stabilabb.
Mindezen információk hatására döntöttem úgy, hogy amennyiben lehetséges otthoni körülmények között szülöm meg gyermekemet.
Kineziológusként, valamint mozgásfejlesztő terapeutaként számtalan olyan esettel találkoztam, amikor is a fennálló probléma oka visszavezethető a születéskori élményhez, mint például az indított szülés, vagy a gyermek elszakítása az anyától. Természetesen ezeket lehet oldani, kezelni, de talán a legjobb az lenne, ha ilyen eseményeket nem kellene megélnie sem a világra jövő gyermeknek, sem azt őt világra hozó édesanyának.