Anyukám! Apukám!
- Add nekem az idődet! Kérdezd meg, úgy igazából, hogy mi történt az iskolában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor. Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok. Érdeklődj, hogy hogyan oldom meg a feladatomat. Vitasd meg velem a terveimet. Bátoríts a választásaimban. És dicsérj bátran, ha megérdemlem. Ha megtévedtem, terelj a jó útra Figyelj rám, ha kérdésekkel fordulok Hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdéseket és máshol keresek választ a kérdéseimre.
- Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, ne történik velem semmi rossz. Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért néha úgy tűnik, mintha nem lennék becsületes.
- Szeress és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok. Jó érezni a szeretetedet akkor is, ha például, tudom, hogy nem tetszik neked a viselkedésem. Ne vedd rossz néven, ha azt mondom, hogy ”nem szeretlek”! Legtöbbször nem te vagy akit nem szeretek, hanem a hatalmat ami akadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.
- Bocsáss meg nekem! Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek. Add értésemre, hogy mindig van lehetőségem, hogy újra kezdjek bármit. Javíts ki és mond el, ha tévedtem, de ezt ne mások előtt tedd. És kérlek, ne hasonlíts engem soha másokhoz (különösen a testvéreimhez, barátaimhoz ne mérj).
- Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki Tőled! Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te valamikor hiába vágytál. És ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megoldani mindent, amire fáj a fogam (néha csak azért kérek valamit, hogy kiderüljön számomra hol a határ).
- Büntess meg, ha rosszat teszek! Meg kell tanulnom különbséget tenni jó és rossz között. A büntetés után viszont bocsáss meg. Ismerd el, ha jót cselekszem. Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés összetartozásunkat erősíti. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendesen megmagyarázod, hogy mit hibáztam. Ne tégy úgy mintha hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.
- Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget. Ne védj meg cselekedetem következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam a következményeket. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
- Kezelj engem koromnak megfelelően! Ha fiatalabbként kezelsz, mint amennyi valójában vagyok, azzal csak azt éred el, hogy ostoba módon „nagy”-ként próbálok meg viselkedni. Még gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, szorongásaim és aggodalmaim. Kérlek, vedd figyelembe a bánatomat és a fájdalmamat. Ne mondd nekem azt, hogy a félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.
- Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ez által érzem magam biztonságban. Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
- Légy velem következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni benned. Sose tégy úgy mintha tökéletesen tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódottságom, amikor rájövök, hogy nem vagy az. Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem! Ez inkább meleg érzéseket ébreszt bennem.
- Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történjen is. Éreztesd velem, hogy a részed vagyok, és hogy, valami különös érzelem, a szerelem teremtett engem.
- Taníts meg engem is a szeretet képességére. Adj hitet, és nevelj belém bizalmat az emberek iránt, hogy társat találjak majd, és hogy a nagyvilágban és a hazámban otthon érezhessem magam.
- Kérlek tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád!
A Te gyermeked.